„És amikor T. kisasszony sétál át a téren elefántcsontszín szoknyájában, az egy egész világ remegtetése, képtelenség máshová nézni, a nagytemplom szépsége is elhalványul. A vakítás így valamit nagyon láthatóvá tesz, valamit pedig eltakar.” (Losoncz Márk: Vakító gépezetek)

„A korábbi idők tisztelt és megbecsült szabadtéri szakrális tájértékeiből ma mégis szép számmal találhatunk olyan fogadalmi kápolnákat, magánáhítatból állíttatott szobrokat, medicinatörténeti pestisemlékműveket, helytörténeti vonatkozású köztéri kereszteket, amelyek évszázadok óta jelzik itteni időnket, díszítik tereinket, gazdagítják akár az urbánus, akár a természeti környezetünket.” (Silling István: Szenttisztelet és népi vallásosság a Vajdaságban)

„összezsugorodsz az ég alatt, újvidék végül semlegesíti/minden félelmedet. s mindent visszaad, amit/elveszettnek hittél. a reflexiókat, az idegen neveket./a biztonságot, a hangokat. újvidék fényei/arcomra égtek, mint húsba a forró fém.” (Antalovics Péter: Örökszoba)

„Alkotni nem egyéb, mint engedelmeskedni. Engedelmeskedni valaminek, ami hatalmasabb nálunk, bennünk lakik, birtokol minket, olyanná tesz minket, amilyenek vagyunk: egyedivé, senki mássá.(Michel Onfray: A boldogság antik étrendje)

„Bozótos erdőkön, beláthatatlan kukoricatáblákban kell előrehaladnunk, s igazán minden talpalatnyi helyet sok vér árán tudunk elfoglalni csak. A vidék ideális szép rengeteg sok apró erdejével és gyümölcsfáival, de egy támadó hadseregnek igen rossz terep.” (Koczka József naplója 1914-ből)

„Bosszantott a céltalanságuk, és idegesített a dekadens életük. Zavart, hogy mindig mindenből a kisebb felelősséget vállalták, és állandóan csak azt nézték, miképp érhetnék el a céljaikat a lehető legkisebb erőfeszítéssel.” (Kiss Tamás: A tükörtestvér)

„Fejértelep közösségének egyfajta közös kincsét tárja az olvasó elé, amely örök bizonyítéka a szülőföldhöz való kötődésnek, és magyarázattal szolgál arra, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk” (Id. Beretka Sándor: Ismét forog a szélkerék 1.)

“Végtelen alázatra, magunk, ruhánk, elképzeléseink (koncepciónk, elméleteink) megtépetésére van szükség ahhoz, hogy valami olyasmiről beszélhessünk, mint a festészet volt.” (Tolnai Ottó: Kalapdoboz)

“Nem ismerlek. Egy aranyfülbevalót kaptam tőled, szeretted volna, ha szép vagyok. A három fiad közül, az egyik fiatalon meghalt valami betegségben. Mivel lányod nem volt, gondoltad, majd én az leszek.” (Bicskei Gabriella: Puha kert)

“A könyv célja, hogy ha kis mértékben is, de részese legyen a folyamatnak, amely azt szolgálja, hogy az idő előrehaladtával, az eleven emlékezet halványulásával se tudjunk méltatlanul keveset múltbeli kultúránk szereplőiről.” (Faragó Kornélia: A 28-as nemzedék)

“Amikor az írók jó hat évtizeddel ezelőtt előbb Csantavérre, majd onnan Kanizsára, a Tisza-partra jöttek, végül is azért jöttek, hogy az ügyeletes fülektől távol, olyan helyen beszéljék meg ügyes-bajos dolgaikat, ahol nincsenek lehallgatókészülékek.” (Dormán László: Kanizsai képmesék)

“Werther, mondani sem kell,/ Lottétól jön. Felkavart érzelmekkel,/ mint tudjuk. Megtörtént, aminek meg/ kellett történnie, s neki ma este/ meg kell hoznia a végső döntést.” (Danyi Magdolna: Enyhület és felröppenés)

„A világon semmi se befejezett, ez a HÁZ se, ez a kert se, mindennek van folytatása az állandó változásban, még annak is, amiről úgy gondoljuk, megszűnt.” (Vasagyi Mária: Fabella domi)

„Tapos magas lépésekkel a sűrű gazban, beljebb a bokrosba, ott keresgél hosszan, piszmogva, hajladozva, mintha kiejtett volna valamit a kezéből, s szemének egyre reménytelenebb homályában kétségbeesve leheli maga elé: »Hol az én helyem?«” (Vigh Rudolf: Öröknaptár)

„A falu történetének kutatása, a lakosság, a vallás, az épületek és a szántóföldek alakulásának megismerése közelebb vihet bennünket ahhoz, hogy a valós múlt ismeretében kellően tudjuk kezelni értékeinket.” (Szilágyi Mária: Fényben és árnyékban. Magyarcsernye építészetének fénykora és hanyatlása)

„Fegyvert? Máma fegyvert? Vagy úgy te is néha, hogy valami nem megy a fejedbe, és nem megy! Azt mondtam: nekem nem kell fegyver…” (Németh István: Fordulat után)

„Több könyvben olvastam azt az óvatos bevezető mondatot, hogy a történet tulajdonképpen kitalált történet, a szereplők kitalált szereplők, minden hasonlóság véletlen. E könyvet az ellenkezőjével kezdeném.” (Várady Tibor: Zoknik a csilláron, életek hajszálon)

„a limeseken túl / nem találom a helyem / az érintetlen erdő megriaszt / a hidak nélküli zabolátlan folyók / akadályozzák a továbbhaladást / sehol egy útjelző tábla / városok sincsenek / csak koszos kis falvak / fanyar erjesztett italokat” (Benedek Miklós: Mintha emberekből állna)

„A több évtizedes rádiózás következtében szinte akaratlanul is minden apróságra reagálok. De valószínűleg így van a többi kollégám is.” (Nagy Nándor: TragikoMédia)

„Pedig én katona akartam lenni. Titokban átmentem egy jó pajtásommal, Tiszaistvánfalvára, mert megtudtuk, hogy azon a napon fogadják meg a civil trénkocsisokat, akik majd az ottani gazdák besorozott lovait és kocsiját fogják hajtani a harctérre.” (Pedig én katona akartam lenni)

Szombathy Bálint számára a művészet személyes archívumként nyilvánul meg, amelybe rendszerezetten betáplálta saját különböző ideáljait, képeit, emlékeit, tudását, tiltásait és tabuit. (Szombathy Bálint: YU retorika)

Minthogy Esterházy elbeszélője nem akar itt »arszpoétikázni«, persze hogy »arszpoétikázik«, minthogy a mondat »elfed, amikor fölfed«, elfedi az író-elbeszélő ars poeticáját, amikor felfedi. Miből áll voltaképpen ez az ars poetica?” (Bányai János: Író[k], könyv[ek], próz[ák])

Arra a kérdésre, hogy van-e valami bejelenteni- és elvámolnivalója, Péter a következőket válaszolta: – Azt hiszem, van a kocsiban valami, amit lehet, hogy nem lenne szabad átvinni a határon…” (Csorba Zoltán: Homéroszi kapocs)

Nézzük! A Másik a pokol-féle cukisághoz semmi köze, hiszen Bender is én vagyok, valamelyest, még akkor is, ha nem veszek róla tudomást, megszüntetem, kiiktatom, eltörlöm. Bender nem te, nem ő, leginkabb mégis én, de zarójelben. (Én.)” (Böndör Pál: Bender & Tsa.)

„Félünk a hibáktól, a tévedésektől, a kudarctól. Sok embert az ilyenfajta félelem teljesen megbénít. Nem akar tévedni vagy valamit rosszul csinálni, s a végén ott köt ki, hogy semmit sem tesz – mert »csak az nem tévedhet, aki nem dolgozik«.” (Harmath Károly: Lélekvonszolás)

„A 19. és a 20. század fordulóján a polgáriasodó, de sok esetben mégis mezővárosi életmódot tükröző Szabadka […] kevés forrásban körvonalazódik annyira jól érezhetően, mint Kosztolanyi Dezső műveiben.” (Séta Kosztolányival)

„A tudat mély rétegeiből feltörő szerelemmítosz Correggióval találkozva alakította ki gyermeki énemet. Így lett aztán a szerelemről való beszéd – Nádas Péterrel szólva – legfontosabb önismereti kérdésemmé.” (Piszár Ágnes: A teljesség fragmentumai)

„Csodát várok, ugyanakkor minden realitásérzékemet elveszítettem, a hang nem több egy bennem rejtőzködő titoknál, egy fémes íznél a számban. Kifogások végtelen sora pulzál bennem, és lehetetlenné teszi a teljes nyugalom elérését. Önkéntesnek lenni, baszd meg!” (Sirbik Attila: St. Euphemia)

„Újvidék az olyan város / minden ablaka lekváros / a háta meg tarka foltos / a szájában kövér boltos / tenyerében a Duna-park / éjjel-nappal nyi-nyitva tart” (Domonkos István: Újvidék – Allegro bajbajó)

„Domonkos István azzal, hogy kisebbségi magyarként exjugoszláv nemzetek irodalmát fordítja magyarra, inspirációt merít azokból, „szerbhorvát” nyelven ír, megkérdőjelezi a magába zárkózó, védekező kisebbségi normát.” (Orcsik Roland: detoNáció)

„A felszínen tisztes város, szürke és dolgos. De éjszaka minden egészen másképp festett. Szexshopok és kukkoldák, fülledt levegőjű mozik. Éjszakai lények, gyönyörűek és kihívóak.” (Lénárd Róbert: Virrasztók – Skizopolisz)

„Jovan végre meggyógyult, és ismét mehetett óvodába. Barátai örvendezve fogadták, de a legjobban Ágnes örült meg annak, hogy ismét együtt játszhatnak. (…)” (Jovana Kulauzov Reba–Túró Lídia: Jovan és Ágnes)

„Élt egyszer egy király, s egyetlen leánya volt. A királylány esténként eljárt valahová táncolni – senki sem tudta, hová –, és minden este széttáncolt egy pár cipellőt. (…)” (Tündértánc. Vajdasági népek meséi)

„rené / magritte / foszforens / törlőgumija / átvilágítja / gyermekkorom / hiába / radírozom / hiába / radírozom” (Maurits Ferenc: Bukott angyal ablaka)

„Az exterritóriumba való betántorgás, a senki földjére való belépés legfeljebb a kisebbségi világokban és irodalomban lehetséges. Fenyvesi Ottó egyiket sem vállalta. Veszprémben új hazát talált: Vajdaságot.” (Végel László)

„A fiú szeme előtt ezen a nyáron az Élet ajtaja egy pár formás, egészséges, széttárt láb formájában tárult föl, amely lábak N. N.-hez tartoztak – a parasztlányka neve örökre Sabahudin titka maradt, más csak a becenevét ismerte, az terjedt el (…).” (Abdulah Sidran: Emlékszel-e Dolly Bellre?)

„gyönyörű a mi életünk/szeretjük egymást nagyon/hét kölykünk van és nonstop a nyakunkban lóg mind/néha nincs mit ennünk/cukrot és lisztet kérünk kölcsön a szomszédtól/de nagyon szeretjük egymást.” (Maja Solar)

„Ebben a kötetben is (…) kivétel nélkül ismert, népszerű írókkal, színészekkel, festőkkel, zenészekkel, újságírókkal és más területen dolgozó közéleti emberekkel folytatok párbeszédet.” (Krekity Olga: beszÉLgetÉSek)

 

Terék Anna: Halott nők Bíró Tímea: A pusztítás reggelei Schwalb Miklós: Fiú a konyhából Böndör Pál: Finis Barlog Károly: Kovács Istenke álmodik Várady Tibor: Libatoll és történelem Csaták, amelyek összekötnek / Bitke koje nas povezuju Ki vagy te, vajdasági magyar? Kocsis Árpád: Oktopusz Jung Károly: Folklór minden időben és más témák Jean Paul Mongin – Yann Le Bras: Szókratész, a semmittudó bölcs Vázsonyi Csilla: A magyarkanizsai Népkert és Vigadó Makrai József verses hadifogolynaplója Bozsik Péter: Jelentés a Kór Házából Svetislav Basara: A merénylet angyala Boško Krstić: Quasimodo Lovas Ildikó: Rózsaketrec Fehér Viktor: Szokáskutatás Vërbicán Bogdán József: A szavak néha kövek Herceg János: Szikkadó földeken Jean Paul Mongin – François Schwoebel: Descartes és a Gonosz Szellem Antal Szilárd: Rëcsnik Laslo Blašković: Történet a bágyadtságról Orcsik Roland: Fantomkommandó A. Sajti Enikő: Kisebbségpolitika és társadalomszervezés drMáriás rendelője Munk Artúr: Bácskai lakodalom Juhász Erzsébet: Határregény / Eržebet Juhas: Roman o granici Silling István: Vallásos népélet Kupuszinán Fehér Miklós: Fekete normalitás Mirjana Burzan-Kacziba Ágnes: Srpsko-mađarski rečnik / Szerb–magyar szótár Gerold László: Vajdasági magyar irodalmi lexikon (1918–2014) Bencsik Orsolya: Több élet Terék Anna: Vajdasági lakodalom Jódal Kálmán: Die Liebe Faragó Kornélia: Idők, terek, intenzitások Silling Léda: Piacok, vásárok, emberek Raffay Endre: A sárkány bögréje Bodor Anikó–Paksa Katalin: Vajdasági magyar népdalok V. Telcs Ede éremművészete Klamár Zoltán: Kanizsai mindennapok ing. Ekszerovits Szög-Balatoni Boli: Utazásaim / Brother Boli levelei Börcsök László: Az örökség Major Nándor: Utcasarkon, ha hátranézünk Oláh Dóri: Rakétaiskola darált húsból

Dokumentum

Plan i program rada 2017

Godišnji program 2016

Díjjegyzék 2017

Tarifnik 2017

Oglas radi otuđenja pokretne stvari – vozilo u javnoj svojini

A 35 évnél fiatalabb szerzők pályázatának eredménye

Gion Nándor Műfordítói Pályázat 2013

Gion Nándor Novellapályázat 2013

Felhívás 35 évnél fiatalabb szerzők részére

Jegyzőkönyv a Forum Könyvkiadó Intézet igazgatóbizottságának 26. üléséről

Zapisnik sa 25. sednice upravnog odbora Izdavačkog Zavoda “Forum”

Jegyzőkönyv a Forum Könyvkiadó Intézet igazgatóbizottságának 25. üléséről

Zapisnik sa 24. sednice upravnog odbora Izdavačkog Zavoda “Forum”

Jegyzőkönyv a Forum Könyvkiadó Intézet igazgatóbizottságának 24. üléséről 

Pályázat a Forum Könyvkiadó Intézet igazgatói-főszerkesztői munakhelyének betöltésére

Pravila zaštite od požara

Sanacioni plan

Plan evakuacije i uputstva

Pravilnik o radu

Poslovnik o radu Upravnog odbora

Poslovnik o radu Nadzornog odbora

A munkahelyek belső szervezéséről és rendszerezéséről szóló szabályzat

Az igazgatóbizottság ügyrendje

Munkaügyi szabályzat

A felügyelőbizottság ügyrendje

Regénypályázat 2012

Regénypályázat 2012 eredménye

Tajékoztató

Informator o radu

Pravilnik o dodeli Umetničke nagrade Vojvođanskih Mađara

Pravilnik o dodeli Likovne nagrade Forum

Pravilnik o dodeli književne nagrade

Vajdasági Magyar Művészeti Díj

Híd Irodalmi Díj

Forum Képzőművészeti Díj

Statut

A Forum Könyvkiadó Alapszabályzata

Szerzői díjakról szóló szabályzat

Pravilnik o autorskim honorarima

Pravilnik o postupku javne nabavke unutar naručioca

Plan nabavki za 2014. godinu

Pravilnik o unutrašnjoj organizaciji i sistematizaciji radnih mesta

Zapisnik sa 26. sednice Upravnog odbora

Zapisnik sa 27. sednice Upravnog odbora

Zapisnik sa 28. sednice Upravnog odbora

Zapisnik sa 29. sednice Upravnog odbora

Zapisnik sa 30. sednice Upravnog odbora

Zapisnik sa 31. sednice Upravnog odbora

Zapisnik sa 32. sednice Upravnog odbora

Zapisnik sa 33. sednice Upravnog odbora

Zapisnik sa 34. sednice Upravnog odbora

 Jegyzőkönyv az Igazgatóbizottság 27. üléséről

Jegyzőkönyv az Igazgatóbizottság 28. üléséről

Jegyzőkönyv az Igazgatóbizottság 29. üléséről

Jegyzőkönyv az Igazgatóbizottság 30. üléséről

Jegyzőkönyv az Igazgatóbizottság 31. üléséről

Jegyzőkönyv az Igazgatóbizottság 32. üléséről

Jegyzőkönyv az Igazgatóbizottság 33. üléséről

Jegyzőkönyv az Igazgatóbizottság 34. üléséről

Pénzügyi terv 2014.

Finansijski plan 2014.

Kiadói terv 2014.

Izdavački plan 2014.

Jegyzőkönyv a Felügyelőbizottság 2. üléséről

Zapisnik sa 2. sednice Nadzornog odbora

A 35 évnél fiatalabb szerzők 2013. évi pályázatának eredménye

Zárszámadás 2013.

Završni račun 2013.

Jegyzőkönyv az Igazgatóbizottság 35. üléséről

Zapisnik sa 35. sednice Upravnog odbora

Pravilnik o organizaciji budžetskog računovodstva i računovodstvenim politikama, internoj kontroli i internoj reviziji